Fotó: Kecskeméti Krisztina

Egész életemben közel álltak hozzám az állatok

Állatorvos vagyok, több mentőcsoport tagja és nem utolsó sorban három gyermekes családapa.

Az orosházi Kulich Gyula Általános Iskolában – mai Székács iskola – végeztem, majd a Táncsics gimnáziumban szereztem érettségit. Ezután jelentkeztem az állatorvosi egyetemre, ahová azonnal felvettek. Mindig is érdekelt a biológia. Tanár nem akartam lenni, illetve emberekkel sem akartam foglalkozni. Az állatok közel álltak hozzám egész életemben, a kuvasztól kezdve német juhászig több fajtájú kutyám is volt, így maradt az állatorvosi irány.

Az egyetemet egy előkészítő év előzte meg, ahol értékes tapasztalatokat szereztem. Társaimmal közösen Üllőn dolgoztunk állatgondozóként egy szarvasmarha telepen. Ezután könnyen vettem az egyetemi akadályokat.
Egyetem után következett a katonaság, majd miután leszereltem, Medgyesegyházán egy szarvasmarha telep állatorvosa lettem. Ezzel párhuzamosan Orosházán Nagy István kollégámmal béreltünk a Táncsics utcán egy rendelőt, ahol kisállatokat kezeltünk.

Fotó: Kecskeméti Krisztina

Az állatorvosi teendők mellett Csongrád megyében Termékenyítési Rendszer felelőse, illetve a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesület Őrző-védő testületének elnöke is voltam. A kutyasportban így nem csak résztvevőként, hanem irányítóként is tevékenykedtem. Az elnökségem alatt három világbajnokságot is rendeztünk. 2006-ban Székesfehérváron, 2010-ben Orosházán és 2012-ben Zalaegerszegen. Erre a mai napig büszke vagyok, rengeteg embert ismertem meg ezáltal szerte a világban.

Örömmel vettem a felkérést, hogy csatlakozzak a Körös Mentőcsoporthoz mint kutyás kutató, de azóta egy másik alakulatban, a Huszár Mentőcsoport állatorvosa vagyok. Ezek mellett a napjaim is rendkívül betáblázottak, rengetegen keresnek telefonon. Van, hogy egy nap kétszáz kilométert is autózok.

Gerendáson egy szarvasmarhatelepen is dolgozom, emellett nap mint nap a Táncsics utcai rendelőben kisállatokkal foglalkoztam. Főleg kutyákkal, macskákkal, teknősökkel és tengerimalacokkal, de egyre gyakrabban hoznak különböző hüllőket is a gazdáik.

Büszke vagyok gyermekeimre a húszéves Bogira, a 17 éves Attilára és a hároméves Zorkára. Bogi jelenleg a fővárosban andragógiát tanul, fiam pedig a Székács evangélikus gimnázium tanulója. Úgy tűnik ő követi majd édesapja példáját, állatorvosnak készül.

Fotó: Kecskeméti Krisztina és dr. Sin Zoltán